„Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Flavin7 antiproliferatív, valamint antiangiogén hatása hatékonyan képes elnyomni a rák kialakulását.”

– Prof. Mojzis J., kutatásvezető

Absztrakt (összefoglaló)

A Flavin7 egy táplálék-kiegészítő, amelyet a rákos betegek gyakran szednek Közép-Európában kemo- és sugárterápia során. Ebben a tanulmányban a kiegészítés antiproliferatív és antiangiogén hatásait vizsgáltuk. A Flavin7 antiproliferatív aktivitást mutatott Jurkat és HeLa sejtekben, és szignifikánsan csökkentette a sejtvonalak növekedését 200 μg/ml dózisban 20 μg/ml-re (p<0,001; p<0,01). F7-kezelt Jurkat sejtekben nőtt a szub-G(0)/G(1) DNS-tartalmú sejtek aránya (apoptotikus marker), melyet annexin V festéssel és DNS-fragmentációval is megerősítettek. A Flavin7 100–4 μg/ml tartományban gátolta az endoteliális sejtvándorlást és a kapilláris tubusképződést, valamint az MMP-k, főként az MMP-9 aktivitását. Az adatok kifejezett in vitro antiproliferatív és antiangiogén tulajdonságokra utalnak; az in vivo aktivitások tisztázásához további kutatások szükségesek.

Mit jelent itt az antiangiogenezis?

A Flavin7 dózisfüggő módon blokkolta az új erek fejlődését, ezáltal gátolva a tumor növekedéséhez szükséges tápanyagutak, azaz kapillárisok kialakulását. A képen: Flavin7 adagolása nélkül (A), 20 μg/ml (B), 10 μg/ml (C) vagy 4 μg/ml (D). A humán endotélsejtek „kapillárisokká” alakulásának gátlását a 20 μg/ml (B) kezelés esetén értük el.

Illusztráció: Flavin7 adagolása nélkül (A), 20 μg/ml (B), 10 μg/ml (C), 4 μg/ml (D) – kapilláris tubusképződés gátlása

Kutatói összegzés (idézet)

„Megfigyeltük a Flavin7 szignifikáns in vitro szupresszív hatását humán tumorsejtvonalak növekedésére, sejtciklusára és apoptózisára. További mechanizmusokat is sikerült azonosítanunk, mint például a növekedésre, a migrációra, az endotélsejtek „kapillárisok” képződésére, valamint az MMP-k gátlására gyakorolt hatást. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Flavin7 antiproliferatív, valamint antiangiogén hatása hatékonyan képes elnyomni a rák kialakulását.” – Prof. Mojzis J., kutatásvezető